Az Imó-kő sziklafalának aljában nyíló barlangból fakadó időszakos karsztforrás egy valódi “geomorphosite” (Panizza, University of Modena, 2001): ez a földtudományi objektum számos hozzáadott értéket hordoz.
Jelentős:
- a tudományos kutatási értéke (ami a publikációk számával is mérhető);
- az oktatási, ismeretterjesztési értéke (kiválóan lehet szemléltetni a Bükk hegység karsztvízrendszerét, karsztvízáramlási jellemzőit, azaz a hegység és előterének karszthidroninamikáját);
- a területe (bár a forrás pontszerű, de a vízgyűjtőterülete a Bükk-fennsík központi részét foglalja magába, az időszakos vízfolyás pedig a Déli-Bükkön halad át);
- a ritkasága (a Déli-Bükkben ugyan négy időszakos karsztforrás található, de az országban hasonló hidrogeológiai jelenség kevés van);
- a sértetlensége (bár a hatvanas és hetvenes évek fordulóján többszöri mesterséges beavatkozás történt a vízduzzasztási kísérletek és a vízhozammérések miatt, de a kutatásokat követően helyreállították a természetes állapotot);
- az egyéb hozzáadott értéke (történelmi, kutatástörténeti, néprajzi, gazdasági, turisztikai és természetvédelmi vonatkozásai is vannak a forrásnak).
